No, de ennyi bevezető éppen elegendő is. Ám muszáj volt felvázolni az előzményeket, hogy nyilvánvaló legyen: mennyire vártunk már egy kis kirándulást, levegőváltozást. Múlt hétvégén már mentünk volna, de úgy esett az eső egész nap, és annyira lehűlt a levegő, hogy jobbnak láttuk nem elindulni. Akkor Borszék és környéke volt az elképzelés, erre a hétre viszont megváltoztattuk az úticélt.
Hogy - hogy nem, a Szent Anna-tó és környéke eddig egyszerűen kimaradt mind az én, mind pedig Férj utazásainak "repertoárjából". Egyszerűen úgy adódott, hogy egyikünk sem járt még itt sem együtt, sem külön-külön. És persze, lányaink sem. Após nem volt biztos benne, úgy rémlett neki, mintha már járt volna, de nem volt száz százalékos benne.
A végleges útvonal a következő volt: Marosszentgyörgy - Nagyernye - Szováta - Székelyudvarhely ("finom" megállóval a Frieske Pan-nál) - Csíkszereda - Sepsibükszád - Mohos-tőzegláp és Szent Anna-tó - Sepsibükszád - Csíkszereda - Gyergyószentmiklós (nem mentünk be a városba, picivel hamarabb letértünk) - Bucsin - Parajd - Szováta - Nagyernye - Marosszentgyörgy. Összesen 440 km volt az út. Reggel negyed 8-kor indultunk otthonról, és valamikor este 8 körül érkeztünk haza, bár nem emlékszem pontosan, hánykor. Az úttest minősége végedes végig nagyon-nagyon jó volt, csupán csak a Sepsibükszádnál való letérő után, a tó felé vezető úton volt egy-két rosszabb útszakasz, de az összesen kevesebb, mint 500 méter volt. Tehát ezt az útvonalat bátran ajánlom mindenkinek.
A főúttól 17 km van a tó és a láp közelében lévő parkolókig. Az utat nem lehet eltéveszteni, egyetlen elágazás van: az egyik úton a tóhoz, a másikon Bálványosra lehet menni, de jól ki van táblázva, irányjelzőzve, nem lehet elvéteni. Fenn két parkoló van, automata sorompóval működnek. A "jegyre" kiírt időponttól számítják azt a 3 órát, amennyire a 24 lejes parkolás érvényes (ez az ára most, 2020 júliusában). Aki meghaladja a 3 órát, az további 2 lejt fizet félóránként. Az érdekesség viszont az, hogy ebben a 24 lejes alapárban benne van a jármű parkolása, az autóban ülők számától függetlenül mindenkinek a belépés a Mohos-tőzeglápra, ahol (profi és vicces) idegenvezető kíséri a turistákat, illetve el lehet sétálni a Szent Anna-tóhoz is. Végül mi 26 lejt fizettünk összesen, mert picivel meghaladtuk a 3 órát. De, mindenesetre, szerintem ez nagyon alacsony ár, minden baniját megéri kiadni. Ugyanakkor, láttuk, hogy van kempingezőhely is, sátorral és lakókocsival is igénybe lehet venni. Jó tudni erről is. :)
Az információs ablaknál szívesen és udvariasan elmagyarázták a tudnivalókat, illetve további tudnivalók több nyelven is ki vannak függesztve (magyar, román, angol). Jó tudni, hogy a Mohos-tőzeglápra minden egész óra 15 perckor lehet belépni, az idegenvezetők a láp bejáratánál - ahová 2-300 méteres sétával lehet eljutni - várják a kíváncsi turistákat, és magyar, illetve román nyelvű csoportokat alkotnak. (Ezúttal legalábbis csak két csoport volt, nem tudom, de biztos vagyok benne, hogy szükség esetén angolul is zajlik idegenvezetés.) A mi idegenvezetőnk Csaba volt, és abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy csupán 6 személynek kellett magyaráznia, jól hallottunk és értettünk mindent, amit mondott.
Jó hangulatban zajlott a séta, Csaba rengeteg információt elmondott, és bátran lehetett kérdezni is. Mindenesetre, ahogy beléptünk a láp területére, olyan szürreális kép fogadott, hogy szabályosan azt éreztük, hogy évmilliókat repültünk vissza az időben. Gondolom, a borús időnek és az enyhén szemerkélő esőnek is volt némi köze ehhez, de tényleg úgy éreztük magunkat, mintha a jégkorszakba csöppentünk volna. Nem is részletezem én az elhangzott információkat, főleg mert egy részük amúgy is megtalálható a világhálón, másrészt pedig inkább el kell oda menni, és első kézből kell meghallgatni őket az idegenvezetők tolmácsolásában. Csaba nagyon sok érdekességet mondott, no meg vicceket is - többek között megtudtuk, hogy a lápban a medvék ellen úgy kell védekezni, hogy körbeálljuk az idegenvezetőt
. Merthogy igen, a láp területén, ami mintegy 80 hektárnyi, élnek medvék is, de nekünk hála Istennek, nem volt "szerencsénk" találkozni eggyel sem. Csupán az ösvényeiket láttuk, amelyekre Csaba hívta fel a figyelmünket. Elmondása szerint azt az útvonalat is, amelyekre a pallókat és a farönköket állították, szintén a medvék ösvényére építették, ők valahogy ösztönösen tudják, hová léphetnek, és hová nem, állítólag beépített gps-ük van erre. 
Egy rövid szakaszon aztán kipróbáltuk azt is, hogy milyen magán a tőzegfelszínen járni: hát, izgalmas volt, mindenesetre, főleg azután, hogy bemutatták, hogy tulajdonképpen alattunk a víz van, és a különböző helyeken a különböző vastagságú tőzegmoharéteg.
A láp növényzete fantasztikus. Nincs túl sok faj, de a speciális feltételeknek - mikroklíma, savas víz és "talaj" - köszönhetően olyan csudaságok (reliktumok) nőnek itt, mint a gyapjúsás, aminek vattacsomószerű virágját a második világháborúban vérzéscsillapításra használták, a szörnyen savanyú bogyójú tőzegáfonya, a nadragulyánál tízszer mérgezőbb gyönyörű, filigrán virágocskájú közönséges tőzegrozmaring, a hashajtó hatású és hallucinogén anyagokat tartalmazó mámorka, és nem utolsó sorban a kereklevelű harmatfű, azaz közismertebb nevén a húsevő növény. A láp valamikor egy hatalmas tó volt, ennek a hatalmas tónak a felszínét azonban mára már jórészt beborította a tőzegmoha, ami hol vékonyabb, hol vastagabb réteget képez a tó fölött. A tóból 17 tószem maradt vissza napjainkra, ebből a látogató turisták kettőt látnak: egy kisebbet, aminek csupán néhány méter az átmérője és 17 m a mélysége, illetve egy nagyobbat, aminek az átmérője picivel nagyobb az előzőénél, a mélysége viszont 22 m. Vizük szinte fekete, és annyira savas, hogy állatok nem tudnak megélni benne.A láp területét nem ott hagyjuk el, ahol bemegyünk, hanem egy teljesen másik helyen. Innen kb. 5-10 perces sétával lehet visszaérni a bejárathoz, onnan pedig, szintén sétálva, a parkolóba.
Ezek után el lehet sétálni a Szent Anna-tóhoz, ami alacsonyabban fekszik, mint a Mohos-tőzegláp, mintegy 200 m a szintkülönbség a kettő között. Sima, aszfaltozott úton lehet végigmenni, de aki jó kondiban van, és unja is a kacskaringós szerpentineket, végigvág az útkanyarulatok közötti erdőszakaszokon. Időseket (65 év fölött), 5 év alatti gyerekeket és 1 kísérőt, várandós nőket, illetve fogyatékkal élő személyeket ingyenesen is le- és felszállítanak kisbusszal. A tóra leérve nem túl nagy a lehetőségek tárháza - körbe lehet sétálni a tavat, csónakot lehet bérelni (nem néztem az árát), enni-inni lehet a partján, pihenni a padokon vagy a fűben (fürdeni már néhány éve nem szabad benne), lehet sólyommal vagy mi a szösszel fotózkodni (20 lej, és saját gépeddel készíted a fotót) - ám a gyönyörű látvány - minden méterről más-más arcát lehet látni a tónak - és a jó levegő akár bőven elegendő is lehet. Mi "körbesétáltuk" a tavat, és csak azért írtam idézőjelesen, mert igazából csak egy jó háromnegyed kört írtunk le. Az volt a vagány, hogy az erdei ösvény/út végig közel volt a vízparthoz, és az gyakorlatilag bárhol megközelíthető, elérhető, nincsenek meredek partrészek, vagy ilyesmi. Az evős-ivós részen eléggé sokan voltak, amúgy a hétvége ellenére úgy gondolom, hogy nem volt túl zsúfolt a hely, jól "elférhetett" mindenki. A visszaút már kevésbé volt pihentető, kár, hogy először ereszkedtünk, és utána másztunk hegyet. :) Nekünk 3 óra és kb. 20 percbe telt a két objektum megnézése, felfedezése, miután felértünk a parkolóba pedig nemsokára indultunk is.
A hazafelé út egy részét más útvonalon tettük meg, mert Csíkszeredától Gyergyószentmiklós irányába mentünk, Csíkszentdomokosnál megálltunk enni a Kárpátia Panzióban, ahol bár nem volt asztalfoglalásunk, perceken belül sikerült mégis leülni, és ahol mindenkinek finomat sikerült választania, rendelnie. Nem részletezem a menüt, de 5 személyre 205 lejt fizettünk, ami elég jó ár, és igazán finom volt minden. A kiszolgálás is korrekt volt, a pincérek kedvesek, a hely pedig szép és tiszta. Örömmel tértünk be néhány évnyi kihagyás után, és szerencsére, ezúttal sem kellett csalódnunk.
Innen már egyenesen hazatartottunk, Gyergyószentmiklós előtt eltértünk Parajd irányába, átszelve a Bucsint, aminek jó kétharmad része (csak a bogdáni letérőig jártam arra ezelőtt) szintén "szűz föld" volt számomra, de így már ezt is kipipálhattam. :)
Mindent összevetve szuper nap volt szuper helyszínekkel, egyedül az időjárás hagyott pici kívánni valót maga után, örültem volna, ha a déli-kora délutáni órákban is lett volna részünk némi napsütésben, de így is szuper volt, ez sem szegte kedvünket.
Ha bárkinek bármi kérdése lenne még a helyszínekkel, útvonallal stb. kapcsolatban, szívesen megválaszolom ha tudom. :)
