Albánia 2022. - 2.

Valbona-hegység, Valbona A valbonai szállásunkat könnyen megtaláltuk, az út mellett volt. Előtte, a bejárat két oldalán van a saját parkolója, ahol az autót hagytuk. Gyorsan becsekkoltunk, hozták a kulcsot, mutatták a szobát. A szoba elég kicsike volt, egy francia- és egy emeletes ággyal benne, de amihez nekünk kellett - egy egyéjszakás, pihentető alváshoz - ahhoz tökéletes volt. Mondjuk, egy kis asztalkát azért hiányoltunk belőle, de azt az éjszakát asztalka nélkül is "átvészeltük". Férj a 17 órás vezetés után - értelemszerűen - csak az ágyat kívánta felfedezni a látnivalók közül, így ő lepihent, miután elintéződött a másnapi kompozás körüli "hercehurca". (Online kellett foglalni, de nem mertük lefoglalni addig, amíg ott nem voltunk. Csak ekkor azzal szembesültünk, hogy a másnapi kompra az autónak már nem volt helye. No, de volt más komp is, és végül minden a legjobban alakult.) Kislány is örült, hogy végre van wifi, és mivel ő sem az a nagy sétálós-felfedezős típus, a szobában maradt. Nagylánnyal indultunk útnak a szállástól jobb irányba, az úton fölfelé. Igazából már nincsenek is szavaim annak kifejezésére, hogy milyen gyönyörűszép volt a hegyek látványa még akkor este is, amikor a szürkület már kezdett lassan leszállni. Elhatároztuk, hogy másnap, mielőtt elindulunk, felhajtunk autóval is odáig, hogy délelőtti fényben is csodálhassuk, lefotózhassuk a látványt. A szálláshoz közeledve elkezdett szemerkélni az eső, illetve vihar közeledett, a szél már eléggé tépázta a fákat. Végül a szemerkélésből nem lett eső, csak csepergés, de a vihar eléggé kitombolta magát, olyannyira, hogy még áramszünet is lett néhány percre. Természetesen, éppen akkor, amikor én tusoltam, és a víz is leállt... :D Hajnalban megébredve csendben felkeltem, felöltöztem és elidultam egyedül a környék további felfedezésére. Ezúttal balra, a folyón lefelé. Közben szereztem egy jó erős kávét is magamnak az egyik akkor már nyitva lévő bárszerűségből, amit egy sziklára leülve fogyasztottam el, miközben gyönyörködtem a tájban. Jó egy órába telt, mire visszamentem, addigra már Férj is megébredt. Amíg szétnéztünk a kínálatban ás lefoglaltuk az aznap esti, Shengjin-i szállást, addigra a lányok is felkeltek. Összepakoltunk, lementünk reggelizni, kifizettük a szállást (50 euró) majd nemsokára, úgy 11 óra körül útra is keltünk. A reggeli nem volt valami változatos, de azt lehetett mondani, hogy azt adtak, ami helyben "megtermett": tojást, sajtot, vajat, lekvárt, tejet, joghurtot, teát, egy lángosszerű kőttes palacsintát (más kenyér nem volt), és finom kávét - na, az nem ott termett. :D . A legközelebbi úticél aznap a fierzai kompkikötő volt, ahonnan 13.00-kor indult a komp Koman felé, de 12.30-ra mondták, hogy legyünk ott, hogy legyen idő a beszállásra. Jó másfél óránk volt a 41 km-es útra, így szépen, nyugisan ereszkedhettünk befelé a Valbona völgyén, és több helyen is megállhattunk, gyönyörködni, fényképezni. Még így is túl korán érkeztünk meg a Rozafa nevű komp kikötőjéhez. (Folytatás következik.)