Görögország - Halkidiki, 2023 - 1

Ahhoz képest, hogy tavalyelőtt azt mondtuk, Görögországot nem egyhamar iktatjuk újra az úticéljaink közé, idén mégis oda mentünk nyaralni. :D Mert a barátaink ajánlották, hogy menjünk együtt, és mert mégis inkább mentünk ide, mint a román tengerpartra sok pénzért, ahogy eredetileg gondoltuk. No, de nagyon nehezen jött el az indulás napja, naaaagyon sok mindennek le kellett járnia addig, volt nyolcadikos képességvizsga, volt államvizsga, volt I-es fokozati dolgozat, befőzés, nagytakarítás.... hogy csak néhányat említsek. És, mint még soha: idén valahogy nem vártam szívrepesve az indulást. Így utólag bevallom, hogy állandóan attól féltem, hogy valami történik, valami közbejön, no, de hála Istennek, elmentünk, megjártuk szerencsésen, és épen-egészségesen hazaértünk mindannyian. Az időjárás nem volt éppen tökéletes a tengerparti nyaraláshoz, de ismerjük a mondást: ki a kicsit nem becsüli... Az indulás jóval későbbre sikeredett az eltervezetthez képest, hiszen a város végi benzinkútról haza kellett menni az egyik otthon felejtett személyiért. De… még mindig jobb volt így, mintha a határról kellett volna véglegesen visszafordulni… Utána az utunk eseménytelen volt: a calafati határátkelőt céloztuk meg Szörényvár, Karánsebes és Hátszeg irányából; kétszer álltunk meg falatozni, egyéb szükségleteket elvégezni -egyszer a Dunánál - és nagyon jól haladtunk.

A határátkelőnél nem voltak sokan, mégsem haladt a sor. Kiderült, ismét kifogtuk a váltást (ez már a harmadik ilyen alkalom az évek során :P), de amikor beindult, megnyitottak egy új kaput is, és sikerült elsőknek odaérni a határőr integetésére, úgyhogy utána már pikkpakk átjutottunk. A természet egy gyönyörű naplementével ajándékozott meg azokban a percekben, és jókedvűen haladtunk tovább bulgáriai köztes szállásunkra. Már vaksötétben értünk oda a belogradchiki Drakite nevű vendégházhoz, ami arra az egy éjszakára éppen megfelelt nekünk, de azért be kellett ismernünk, hogy a valóságban sokkal fapadosabb, mint ahogy a képeken kinéz. No, de tiszta volt, és egy éjszakát simán el lehetett tölteni. Főleg, hogy számunkra elég rövid volt az éjszaka, mert mind a négyen benne voltunk, hogy a gyönyörű belogradchiki sziklák és vár környékén nézzük meg a napfelkeltét. Sziklákat és kívülről várat láttunk, gyönyörű napfelkeltében is volt részünk, de sajnos, bentről nem tudtuk megnézni a várat, mert még nem nyitottak olyan korán. Mindenesetre, ha valaki arra jár, tartsa észben, hogy csak 9-kor nyit a vár. De olyan látványban részesül, ha megmássza a lépcsőket, hogy életében nem felejti el. Nekünk ez emiatt visszamenős hely még. 😊

Arra nem volt időnk, hogy megvárjuk, míg kinyitnak, mert minél hamarabb a végső úticélunkhoz szerettünk volna érkezni, és addig, bizony, még jó sok út állt előttünk. És milyen jól tettük! Mert amikor a bolgár-görög határhoz érkeztünk, egyszercsak azt láttuk, hogy óriási kocsisor áll előttünk. 6 km volt még a határig. :O És bár hihetetlennek tűnik, de tényleg ekkora volt a sor a határnál, és mivel repülni nem tudtunk, bizony, ki kellett állnunk a sort. Két és fél óra múlva léptük át a görög határt, és majdnem este sötétre érkeztünk meg a szállásunkra. A becsekkolás gyorsan ment, és hamarosan felkísértek az apartmanunkhoz. Kicsit döbbenten vettem tudomásul, hogy a reszort parttól távolabb eső helyére kalauzol bennünket a srác, de amikor felmentünk az apartmanunk alsó teraszára és megláttam, milyen szép a kilátásunk a tengerre, már el is múlt minden bosszankodásom. Hát még a felső teraszról! :)

(Folytatás következik...)