Görögország 2015. - 3. - Vártúra extrákkal

Néha vannak amolyan "nemtudjukmitcsináljunk-napok" is. Ez a nap is ilyennek indul. Semmi tervünk nem volt azonkívül, hogy - péntek lévén - kimegyünk a leptokáriai piacra. Valamikor késő délelőtt el is indultunk, majd némi kocsikázás és egy csomó kérdezősködés után kiderítettük, hogy pénteken nincs is piac Leptokárián - így hihetünk a friss netes infóknak... :P

Majd jött a séta Leptokária bazárutcáján, ahol vásároltunk néhány szükséges apróságot, finom olajbogyót, barackot és dinnyét, és bámészkodtunk.

Aztán jött az ötlet, hogy ha már erre járunk, és amúgyis túl borongós az idő a strandoláshoz, nézzük meg Platamonas várát. Megnéztük. Körbejártuk, gyönyörködtünk a mindenhol elénk táruló panorámában, megbámultuk a kőfalakat és egyéb építményeket, illetve tátott szájjal néztük, hogy Görögországban fán terem a mák(!!!)(update: azóta rájöttem, hogy azok gránátalmabokrok voltak :D), miközben néha tövig húztunk nyakunkat a vállunk közé, mert dörögtek az ágyúk, mint Eger várának ostrománál, és sajnos, nem lehetett tudni, éppen melyik irányból érkezik egy-egy ... dörrenés. Bár főleg fentről érkezett, hatalmas robajjal, egy-egy éles fénycsóvát kísérendő. :D Esőt csak néhány cseppet kaptunk - megúsztuk a(z égi)háborút. :)

A továbbiak is ugyanarra az algoritmusra épültek: ha már itt vagyunk....

.... nézzük meg Nei Porit.....

- És éppen elkaptuk a piac farkát, és nem törődve a közben lezúdult esővel meg a továbbra is szemerkélő cseppekkel, bevetettük magunkat a bazárba. Gyümölcs, olajbogyó és fűszerek jöttek haza velünk...

- Találtunk egy kis családi tavernát, aminek a neve is az volt: φαμίλια, azaz Familia. Finom gíroszt és szuvlakit ettünk - az 5 fogást összesen 14 euróért.

... nézzük meg a strandját...

- Szuper, homokos part, éppen hatalmas hullámokkal - Nagyobbik nem tudott betelni a látvánnyal, a vizes homokban szaladgálás élményével. S persze, ahogy lenni szokott: éppen aznap egyikünk sem vett magára fürdőruhát, hiszen a leptokáriai piacra nem volt miért... Szóval - csak néztük sóvárogva a hullámokat, irigykedtünk a tengerben lévőkre, és annyival maradtunk. Meg hogy belemostuk lábainkat a tenger szélébe...

... nézzük meg a leptokáriai strandot az Olympian Bay közelében is (merthogy egyszer már fürödtünk Leptokáriában, éppen a második napon, bevásárlás után)...

- Szintén szuper, homokos part, bár a víz szélénél kissé kavicsos is, de az már nem zavaró.  - Ám fürdőruha nincs, így irány "haza".

Otthon - ugyanolyan klassz, hatalmas hullámok, kis móka a part közelében. Majd a dolgok kissé elfajultak, mert a tengernek éppen Nagyobbik egyik fürdőpapucsára volt szüksége, emiatt pedig három-négy sérülés is lett a lábára, mígnem biztonságosan föl tudott állni, én pedig el tudtam kapni.  Hiába, a kövek élesek voltak, a víz már eléggé sekély, a hullámzás erős, a félelem a tengeri sünöktől szintén, úgyhogy néhányszor elesett a kis drágám. Ezután csak Kisebbikkel mókáztunk a vízben várva a hullámokat, Nagyobbikot semmilyen kérleléssel be nem lehetett vinni többé a vízbe. Ő inkább a parton nyitott egy éttermet, és finom kagylós fogásokat szolgált fel a legfrissebb alapanyagokból: kagylóhéjból, tengeri algából és parti kavicsokból. :) Végül Kisebbik is megunta a hullámok lovagolását, és ő is elfoglalta magát a parton: az én portrémat "rajzolta meg" nagyobb lapos kövekből és apró kavicsokból.

A kb. másfél kilónyi kagylóból, amit Kisebbik és Férj előző este szedtek, és amit több, mint 1 órán át sikáltam Kisebbik segítségével, finom vacsorát készítettünk görög olajbogyót, fokhagymát és halfűszert, illetve erdélyi paradicsomot és illyei hagymát felhasználva...

Vacsora után nagyot sétáltunk a parton - jó messze elmentünk déli irányban, fagyit ettünk, beszélgettünk, nevetgéltünk, fotózkodtunk, majd jutalmul gyönyörködhettünk a delfinek parádéjában, amit viszont nem tudtam lencsevégre kapni. Egyetlen kis fekete pötty árulkodik a pajkos delfinugrálásról, de nem kivehető rendesen.

Ahhoz képest, hogy milyen eseménytelennek indult a nap, telepakoltuk mégis élményekkel, látnivalókkal, finomságokkal - sokáig megmarad emlékezetünkben... :)

Görögország 2015. - 2. - A Víz

Tavalyelőtt azt írta egyik kedves ismerősöm, aki a közelben nyaralt Görögországban, hogy ennyiféle színben játszadozó vizet még sosem látott. És én akkor csak azt éreztem, hogy egyszer muszáj lesz megtapasztalnom, meglátnom azt a "sokszínű" vizet, hogy ott álljak a partján, és beszívjam az illatát, a hangulatát.

Nos, igaza volt ismerősömnek, mert ezerféle színben pompázik ez a hatalmas víztömeg, - gondolom - mindig attól függően, hogy éppen milyen kedve, hangulata van. Vagy talán az én kedvem, hangulatom is befolyásolja?

Tisztának is nagyon tiszta, bár ahol mi vagyunk, érdekes a part: kívül kavicsos, 10-15 méteren keresztül köves, majd utána kezdődik a finom homokos tengeralj. A köves részben kagylótelepek és tengeri sünök sokasága tanyászik, ami cseppet sem baj, mert legalább van, amit megfigyelni az úszószemüveg és búvárpipa segítségével.

És akkor jöjjenek a színek - bár a világmindenség legjobb fotómasinája sem tudja (nemhogy egy botcsinálta amatőr kattogtató) visszaadni azt, amit élőben lehet látni, és ez a néhány pillanatkép túl kevés, valóban, ahhoz, hogy minden rezdülését visszaadják:

Az égszínkék

Az egyszerű kék

A tejfehér

A rózsaszín

A mélykék türkizzölddel keverve

A szintén kék

És a ma esti amoylan pocsolyaszürke

Ráadásként pedig:

... egy hajnali rózsaszín napfelkeltés

... és egy esti szürkésebb naplementés.

Görögország 2015. - 1. - Első benyomások, tapasztalatok Görögországban

Amíg felfedezed a környéket, mire megtudod, mi hol van, mit hol lehet és érdemes venni, hova jó (vagy sem) menni fürdeni, addig szerencsétlenkedsz egy kicsit...

Aztán rájössz, hogy a sokat dicsért görög tavernákban - főleg a mostani nehéz időszakban - is az a lényeg, hogy nyereségre tegyenek szert...,
... majd konstatálod, hogy - bár vannak óriási különbségek pluszban vagy mínuszban - a végösszeg nagyjából úgyis annyi, amennyit kb. otthon is otthagynál...,
... rájössz, hogy igazából nincs értelme elmenni vásárolni, mert a leglényegesebb alapanyagokat "házhoz" hozzák...,
... meg az is kiderül egy röpke kiruccanás alatt, hogy a máshol lévő homokos part nem is éppen olyan homokos, vagy legalábbis semmi értelme naponta odautazni.; inkább megvívsz a part közelében lévő köves-tengerisünös 10-15 méteres szakasszal, és beljebb lubickolsz majd a finom homokkal "terített" tengeraljon....,
... végül meg eldöntöd, hogy muszáj valami programfélét kialakítani, különben szétfolynak a napok, és kissé hiányérzeted támad, vagy valaki nem lesz elégedett valaminek a mennyiségével....

Mert a lányok főleg a vízben lennének, Férj főként csak pihenne a hűs szobában, én meg csak mennék és mennék, hogy minél többet lássak...

Nos, ezeket az igényeket kell majd valahogy úgy összehangolnunk, hogy mindenből jusson és maradjon is, azaz, hogy senkinek hiányérzete ne legyen a végén. :)

Görögország 2015. - 0. - Hosszú úton

Ezerkétszáz km után megérkezni valahová szinte ugyanolyan jó érzés, mint hazaérkezni. Bár itt most csak az a fontos, hogy van, hová nyugovóra hajtani a fejünket, ahol vízszintesen elnyúlhatunk, ahol kinyújthatjuk a lábainkat, és nem utolsó sorban, nem dől patakokban rólunk a víz.

A tenger csodaszép, ezerféle színben pompázik szinte félóránként, a levegő sós és illatos, a kertben mindenféle fa és bokor "burjánzik", a szobánk tiszta és kellemes.

Jó világ. Más, mint a miénk. :)