Tavalyelőtt azt írta egyik kedves ismerősöm, aki a közelben nyaralt Görögországban, hogy
ennyiféle színben játszadozó vizet még sosem látott. És én akkor csak azt éreztem, hogy egyszer muszáj lesz megtapasztalnom, meglátnom azt a "sokszínű" vizet, hogy ott álljak a partján, és beszívjam az illatát, a hangulatát.
Nos, igaza volt ismerősömnek, mert ezerféle színben pompázik ez a hatalmas víztömeg, - gondolom - mindig attól függően, hogy éppen milyen kedve, hangulata van. Vagy talán az én kedvem, hangulatom is befolyásolja?
Tisztának is nagyon tiszta, bár ahol mi vagyunk, érdekes a part: kívül kavicsos, 10-15 méteren keresztül köves, majd utána kezdődik a finom homokos tengeralj. A köves részben kagylótelepek és tengeri sünök sokasága tanyászik, ami cseppet sem baj, mert legalább van, amit megfigyelni az úszószemüveg és búvárpipa segítségével.
És akkor jöjjenek a színek - bár a világmindenség legjobb fotómasinája sem tudja (nemhogy egy botcsinálta amatőr kattogtató) visszaadni azt, amit élőben lehet látni, és ez a néhány pillanatkép túl kevés, valóban, ahhoz, hogy minden rezdülését visszaadják:
|
Az égszínkék |
|
Az egyszerű kék |
|
A tejfehér |
|
A rózsaszín |
|
A mélykék türkizzölddel keverve |
|
A szintén kék |
|
És a ma esti amoylan pocsolyaszürke |
Ráadásként pedig:
|
... egy hajnali rózsaszín napfelkeltés |
|
... és egy esti szürkésebb naplementés. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése