Amerre én járok...: Görögország 2015. - 5.

Nekünk, erdélyieknek szinte hihetetlen, hogy tenger és hegy lehet ennyire közel egymáshoz, hogy egyikről a másikat is látod. Ezért oly kedves, szép a szemnek ez a táj.

Szombat délben pillanatok alatt megszületett a döntés, hogy hová megyünk. Szükség volt hozzá néhány olyan holmira, amire a strandon nem lett volna... Túracipő, vastagabb ruhák, víz és némi harapnivaló került a csomagba, és már kacskaringóztunk is fölfelé az Olimposz szerpentinjein. Nagylány egyszerűen tudomásul vette, hogy most nem a strandra megyünk, Kislány viszont nagyon sokáig békétlenkedett még. De aztán szép lassan föloldódott, és becsületére legyen mindkét leányzónak, jól bírták a közel három órás, nem is túl egyszerű tereptúrát az Enipeasz völgyében. Igaz, Zeusz kádját és a belezúduló kis vízesést végül nem láttuk, mert gyanítom, egy bizonyos pontnál (igen, az első hidacskánál jobbra kellett volna térni, nem pedig balra) a nem megfelelő irányba tértünk el, de azért gyönyörű volt a szurdok, sok szép másik vízesést láttunk, sziklákat másztunk, ösvényeken kanyargóztunk, és kárpótlásul Dionüszosz forrását láttuk. A kanadaiak (egy indiai származású fiú, és egy keleti szemvágású lány), akikkel találkoztunk az úton, és Litóchoro felöl jöttek fölfelé, egy másik nagy vízesésről is beszámoltak, ahol fürdeni is lehet, de Férjnek már nem volt kedve tovább menni, tehát egy darabig csak hármasban folytattuk az utat. Végül annyira eldurvult a terep, hogy egyedül nem vállaltam a továbbmenést, főleg attól tartván, hogy túlságosan kinyiffanunk, és még a visszaút is ránk várt...

A túráról való visszaérkezés után falatoztunk egyet a parkolóban, majd fölmentünk az 1100 m magasan lévő Prioniába, ami a végállomás az autók számára, de csak éppen körülnéztünk egy kicsit, és már indultunk is vissza. Egy leptokáriai gíroszozás után a leptokáriai Olympian bay strandjánál álltunk meg, és a várva-várt beach-eléssel fejeztük be a napot.

UI. Még valamikor otthon elképzeltem, hogy az Olimposzos túránkról szóló bejegyzésemnek valami hangzatos címet adok, valami olyasmit, hogy Az istenek hegyén, vagy Látogatóban Zeusznál, vagy valami ilyesmi, de kedves családom áthúzta ezt a tervemet, ugyanis egész úton poénkodtak a Zeusz kádjával, cifrábbnál cifrább részletekkel toldogatva meg a "legendát". Nem részletezem túlságosan, elég ha annyit írok le, hogy a lányok szerint (de Férj is jó cimborájuk volt a hülyéskedésben) biztos Zeusz állította elő az első buborékos vizet, egy fürdése alkalmával... mindenkinek a fantáziájára bízva a dolgot. :D