A Pece-parti Párizsban (1), avagy két nap Nagyváradon

Egy hétvégi kiruccanás erejéig látogattuk meg Nagyváradot, de ahhoz képest, hogy nem terveztünk túl sok mindent bele, eléggé tartalmas lett. Reggel fél 8-kor indultunk itthonról, és 12 előtt néhány perccel már be is fizettük a kétórás parkolást az állatkertnél. Merthogy az időjárás-előrejelzést tanulmányozva úgy döntöttünk, hogy azt iktatjuk be legelőször, nehogy délután az eső elmossa a programunkat. A két óra - igazság szerint - kissé szűkösen volt elegendő, de nekünk még egy óra már nem kellett volna rá. Kisebb gyerekekkel kellhet a 3 óra, mert ők biztos kipróbálják a játszótereket is, amire jobb rászánni az időt a balhé elkerülése végett. 🙂 A jegyek ára most, 2022 áprilisában 20 lej a felnőtteké, illetve 18 lej a diákjegy. Az állatkert nem túl nagy (mi, akik a vásárhelyihez vagyunk szokva, érezzük a különbséget), de a hely jól ki van használva, elég sokféle állat van, olyanok is, amiket még soha életemben nem láttam élőben: pl. vízidisznó, szurikáta vagy sarki farkas . Minden állatnak ki van téve a neve, a fajtája és a háromnyelvű (román, angol és magyar) leírása. Itt-ott eledelautomaták vannak, ahol szárított-préselt növényeket, amolyan "kukackákat" lehet vásárolni, és kizárólag bizonyos állatokat etetni vele (kérődzőket). A belépésnél az előtérben egy nagy falon szerepel azoknak a neve, akik örökbe fogadták valamelyik állatot, a kijövetelnél pedig csakis a szuvenírbolton keresztül vezet az út. Kellemes séta volt, egy kis zöld oázis a nagyváros közepén, és egyáltalán nem volt zsúfolt aznap, így jóleső érzéssel hagytuk hátra. A szállásra való check in, ebéd és egy kis pihenés után a nyakunkba vettük a várost és sétáltunk. Merthogy igazából tényleg csak egy egyszerű kis séta volt ez is, semmi különlegeset nem terveztünk, mégis olyan tartalmas volt, annyi gyönyörűszép épületet, teret, parkot láttunk, hogy teljesen feltöltődtünk a látnivalókkal. A szállásunkról (Hotel Stokker) lesétáltunk a Szent László térre a Sétáló utcán keresztül, ahol szebbnél szebben felújított épületekben gyönyörködtünk, majd megnéztük a Fekete Sas Szállót, végigbóklásztunk a fedett "utcácskáin", nagyon érdekes élmény volt, tényleg, olyan érzés volt, mintha egy fedett város lenne. 🙂 Körbesétáltuk a Szent László teret, betértem egy görög-katolikus templomba, ahol éppen kezdődött a nagypéntek esti mise, megnéztük a városháza impozáns épületét, majd a Körös-parton végigsétáltunk a Szent László-híd és a Baross-híd közötti szakaszon, és egy másik úton mentünk vissza a szállásunkra. Az aznapi lépésszámláló több, mint 12000 lépést mutatott. 🙂 (Folyt. köv.)

További képek itt nézhetők meg: https://www.facebook.com/bamulavilag/posts/1223065438502142?__cft__[0]=AZW64sHwri5ZNv9fS_X_BNE_HFEWL2WCTMktipSZOp-RE66tSMYFUqd8D1d9WTThbGQJ5Y56wjNsRh2KtCPdPdRDKFmm1qf7MsDjSLY18L0AuNDG4iR1JyYdtUcrT8kVJtCWWDq0mrRVFOa6VTure3zFPvo_JroIlHdNfVcLpud3Bg&__tn__=%2CO%2CP-R