És akkor, kb. 14 évesen - ahogy csak egy idealista 14 éves lányka a 90-es évek közepén teheti - "elhatároztam", hogy én is körbejárom a világot: vitorlással, ahogyan azt a regényben tették.
Nos, azóta eltelt néhány aprócska év; a vitorlásból, de még a föld körbejárásából sem lett semmi. Ám a gondolatról - ami annak a kamaszkori álomnak mára gyönyörűen lecsendesedett, és a magam realitásához igazított változata - hogy utazzak, cseppet sem mondtam le. És nem is fogok. Ez az egyik további célom is, azaz hogy a lehető legtöbb helyen járjak, amit az időm, az egészségem, az anyagiak és minden más körülmény lehetővé tesz. És hiszem, hogy meglesz.
Kiskoromban nem utaztunk nagyon sokat. Persze, mentünk ide-oda, hiszen volt autónk, ami abban az időben nagy luxusnak számított, de egy-egy szovátai vagy Békás-szorosi kiruccanás jelentette az évi utazást. Vagy no, még Nagydisznódra látogattunk el a rokonokhoz, de oda már inkább vonattal... Tengerre, hegyekbe, úgymond nyaralni - sosem mentünk. Édesanyám még a május elsejei "kötelező" miccsezést-flekkenezést sem szerette, nemhogy több időre elmenni otthonról! '87-ben azonban voltunk néhány napot Palotailván, az erdőn, ahol tata dolgozott a fakitermelésnél, és rengeteg málnát szedtünk.
De aztán szépen, lassacskán, elkezdtem mégis utazgatni. No, persze, nem egyedül, de most inkább így írom, hiszen csak a magam szemszögéből tárgyalom a dolgot.
A '89-es fordulat után azonnal, a tavaszi vakációban Édesanyám befizetett nekem és nénémnek (a húgának) is egy iskolai kirándulásra, aminek egyik napján Magyarországot is érintettük. Nagy szó volt akkor, természetesen, így mindössze 10 évesen már elmondhattam magamról, hogy jártam külföldön. Rá 1 évre szüleimmel is eljutottunk Magyarországra, a Magyar Reformátusok Második Világtalálkozójára, kb. 1 hetet töltve ott. '92 őszén a szomszédaink fiával és feleségével mentem Nagydisznódra keresztelőre, vonattal.
'93 szeptember 3-án életem egyik addgi álma vált valóra, amikor végre eljutottam a tengerhez. Mindössze 1 napot töltöttem ott, de az olyan nap volt, hogy szinte most is emlékszem minden egyes percére. Az a kategória, amit olyan intenzíven él meg az ember, majd olyan mélyen elraktározódik az emlékezetében, hogy semmi sem tudná kimosni onnan. A szomszédainkkal utaztam, ők vállalták, hogy elvisznek. A szomszéd bácsi (akit sajnos éppen a múlt héten temettek el, mindössze 57 évesen) kalauz volt a Marosvásárhely-Mangalia gyorsvonaton, ment a felesége is, és én is velük. Így adódott, hogy csupán 1 napot töltöttem ott, mert egyik reggel érkeztünk, és másnap indultunk vissza.
A következő nagy utazásom 3 évre rá történt. De az már igazán hosszú, gyönyörű és csodálatos utazás volt, több ország érintésével: az iskolánk (a marosvásárhelyi tanítóképző) zenekarának tagjaként majdnem kéthetes kiránduláson voltunk Franciaországban Magyarország, Ausztria és Németország érintésével. Csodálatos volt: Budapest, Győr, Párizs, Montigny le Bretonneux (ez volt az úticélunk), Versailles... és sajnos, Salzburg végül kimaradt... Ez is az a fajta élmény volt, ami mély nyomokat hagyott bennem, és mai napig szívesen emlékszem vissza a részletekre.
'98-ban végül "elesett" egy hollandiai utazás, miután a felajánló hollandok visszakoztak, és sajnos az akkori körülmények között nem tudtuk megengedni magunknak, hogy szüleim 500 márkás önköltséggel beszálljanak az útiköltségembe.
Az eddigi legnagyobb utazásom, és az eddigi leghosszabb távollétem itthonról 2001-ben "következett be": Svájcban voltam 4 hónapig. Dolgozni mentem, de minden héten volt 1 szabad napom, és minden második hétvégém is szabad volt, így aztán a 4 hónap alatt volt, hogy éppen otthon maradtam takarítani vagy a városba mentem vásárolni a szabad napjaimon, de legtöbbször mégis valami programot szerveztem, és utaztam vagy túráztam. Mivel naplót írtam abban az időszakban, részletesen be tudok számolni minden érdemleges kiruccanásomról, és meg is fogom tenni e blog hasábjain.
2003 májusában, már férjezett nőként, Budapesten voltam egy kéthetes tanulmányúton, amit az egyetem szervezett. Akkor is sok mindent láttam a magyar fővárosból, de sajnos, részletes beszámolót nem tudok tartani, mert csupán az emlékeimben és azon a néhány Smena fotómasinával készített fényképen vannak meg az emlékek.
Házasságunk első éveiben, bizony nem dorbézol(hat)tunk; a nyaralásaink csupán itthoni kisebb-nagyobb utazások voltak, többnyire sátorral a folyóparton, esetleg egy-egy ismerős hétvégi házában.
2006-ban megszületett első kislányunk, K.V., akit a továbbiakban Nagylány-ként fogok említeni, és abban az évben is csupán egy kis marosparti vagy vármezői kiruccanásra futotta. 2007-ben barátaink hétvégi házában voltunk Nyágrán, 2008-ban pedig - akkor már négyesben, hiszen B.J. - a továbbiakban Kislányként említett - lányunk is velünk volt már - szintén ismerősök hétvégi házában, Szelterszen (Székelyföld).
A következő év volt "a nagy bumm" számunkra nyaralás szempontjából, mert akkor történt az, hogy a barátainkkal, akikkel addig szoktunk nyaralni, sehogy sem tudtuk a szabadságaink időpontjait összehangolni, ezért aztán csak magunkra utaztunk el. Illetve végül 7-esben mentünk úgy, hogy anyósom és sógornőm két fia is velünk jött. Az úticél Zeteváralja volt, és ez volt az első alkalom, hogy fizetős panzióban volt a szállásunk. Csak megsúgom: mesebeli környéken, luxuskörülmények között. Igaz, irtó drága volt, de megérte. :)
2010-ben a nyaralásunk fő szempontja az volt, hogy az úticél közel legyen, ne kelljen sokat utazni. Ezért választottuk Szovátát. Hotellel. És akkor végre, eljött az a pillanat, vagyis az a nyaralás is, ami számomra is éppolyan pihentető volt, mint a család többi tagjainak. Amikor nem főztem, nem takarítottam, hanem én is pihentem, lubickoltam, sétáltam, vagy éppen csak a lábamat lógattam, ha erre volt kedvem.
2011-ben jött el az ideje az első tengerparti nyaralásunknak. Mamaián voltunk barátokkal, és leszámítva egy kis kezdeti hercehurcát, miszerint nem az általunk lefizetett szobát akarták adni, szuper nyaralásban volt részünk.
Mivel 2012-ben a konyhánkat újítottuk fel - merthogy ilyen prózai dolgokkal is törődni kell időnként - és az minden félretett pénzünket felemésztette, nem voltunk nyaralni. De novemberben egy munkahelyi tanulmányút során néhány napot Olaszországban tölthettem, Reggio Emiliában, ahonnan a gyönyörű kis ékszervárost, Bolognát is meglátogattam.
De a következő évben kirúgtunk a hámból, és végre, eljött egy másik mérföldkő is, amikor a családunk először utazott külföldre, Bulgáriába. Utazási irodán keresztül mentünk, all inclusive ajánlattal, és bár már jó sok év eltelt azóta, és azóta sok-sok más helyen is jártunk, a lányaink még most is azt mondják, hogy az volt a legszebb nyaralásunk. (Update: ezt azóta felülírta Albánia. :D ):)
2014-ben a kerti építkezés "vitte el" a nyaralást, de ezt bepótolandó, 2015-ben ismét kirúgtunk a hámból. De úgy istenigazából. Az eddigi nyaralásaink 4-5 naposak voltak, Bulgáriában 6 éjszakát töltöttünk, no de a férjem gondolt egy nagyot, és a 2015-ös görögországi nyaralásunkat 10 éjszakásra foglalta. Merthogy azt már magunk intéztük, a booking.com-on. És azóta is ilyen módon oldjuk meg a nyaralás foglalását.
2016-ban csak nyár végén, egy vasárnaptól szerdáig terjedő "időszakunk" volt a "nyaralásra". Nem lacafacáztunk, intenzív fürdés volt a program, éppen ezért Félixet céloztuk meg, nagyváradi szálláshellyel. 3 nap strandolás: ennyi jutott, de nagyon jó volt, és a hazaérkezésünk utáni napon megbékélve mehettem munkába.
2017-ben tanácstalanok voltunk az úticélt illetően. Én nagyon szerettem volna Montenegróba utazni, sokat nézegettük is ott a szállásokat, Férj viszont inkább Görögországba ment volna ismét szívesen, és tudja fene, valahogy mégsem mertem kardoskodni Montenegró mellett. Gondoltam, ha nem lesz jó, aztán "fogom én hallani még":D. Már nagyon el voltunk késve, 3 hét volt a szabadságig, nekünk meg még semmi foglalás. De mint ahogy ilyenkor történni szokott, a múzsák az utolsó pillanatban szállnak meg, és hogy-hogy nem, rábukkantam egy "8 éjszaka 240 euróért" ajánlatra Tesszaloniki közelében, délre, a Halkidiki-félsziget irányában. Lefoglaltuk, előleget fizettünk, és 3 hét múlva már utaztunk is. Nem volt annyira szuper, mint a 2 évvel korábbi nyaralásunk, de azért nagyon jó volt, szuper szállással és szintén sok élménnyel, no meg sokkal kisebb kiadásokkal. :)
Férjnek azért valahogy mégis enyhén keserű szájíze volt a nyaralást illetően, tekintve, hogy még gíroszt sem ehetett minden nap, mert azon a környéken egyszerűen nem lehetett kapni, ezért egy szeptember eleji, itthoni körút alkalmával ismét "ereszdelahajamat" volt, ami a szállást illeti. Brassó Pojánán szálltunk meg a négycsillagos Teleferic Grand Hotelben, ami eddigi utazásaink, nyaralásaink, szállásaink "ultimate"-je volt. Rusztikusan modern, ízléses berendezés, gyönyörű és gyönyörűen karbantartott kert, változatos és finom ételek, medence, szauna, szabadtéri jacuzzi, diszkrét és figyelmes személyzet, kedves, mindenben segítőkész recepciósok, hatalmas és irtó kényelmes ágy... szóval, mindenről csak szuperlativuszokban nyilatkozhatok. A körutazásunk során megnéztük a barcarozsnyói Dinóparkot és Várat, a Törcsvári kastélyt, illetve a román királyi család nyári rezidenciáját, a Peles-kastélyt, no meg Brassó Pojánán felmentünk felvonóval a hegyre egy minit túrázni, szétnézni, fotózkodni.
A tavalyi év, 2018 végre Montenegróé lett. Sikerült egy olyan helyet találni, amiről azt mondtuk, ha fele annyira szép lesz, mint ahogy a képeken látszik, már akkor is megéri. Ezzel szemben óriási csalódás ért, mert legalább kétszer annyira szép volt a valóságban minden, mint amennyire legmerészebb álmainkban is remélni mertük volna. Azt mondhatom, ez volt az eddigi leggazdagabb, leglátványosabb nyaralásunk: sokfelé jártunk, csodálatos helyeket láttunk, de sokat pihentünk is, és nem utolsó sorban számomra azért is különleges volt, mert eddig ezen a nyaraláson főztem a legkevesebbet, már ami az apartmanos nyaralásainkat illeti.
Idénre ismét egy különleges úticél van betervezve: Albánia. Még nem túl felkapott, de egyre inkább az lesz, úgyhogy gondoltuk, most inkább nem húzzuk az időt, mint Montenegróval, és elmegyünk addig, amíg nem fog mindenki Albániába készülni. :) Isten segedelmével, remélem, ez is gyönyörű és emlékezetes utazásunk lesz, mint az összes eddigi.
Tavalyelőtt ősszel kezdődött, hogy Férj külföldi kiszállásokat is elvállalt. Azóta már túltett rajtam, azaz már több országban megfordult, mint én. Csak idén már kétszer volt Franciaországban és kétszer Szlovéniában. De már járt Ausztriában, Szlovákiában, Csehországban, Németországban és Törökországban is.
Nos, és kb. ennyi, már ami a nagyobb és főleg külföldi utazásokat illeti. Persze, időközben itthon az országban is sokat jártunk, utaztunk - városokat látogattunk meg az évek során, aquaparkokban fürdőztünk, hegyekben, szurdokokban túráztunk, kastélyokat-várakat, bányákat, barlangokat látogattunk, szóval, remélem, idővel sikerül minden egyes kis kiruccanásunkról is beszámolni, hátha az erre tévedő olvasó hasznos információkkal gyarapszik, vagy egyáltalán csak kedvet kap meglátogatni egy adott helyet. Egyelőre azokat a beszámolókat töltöm fel, amelyeket már amúgyis megírtam családi blogunkon. Jó böngészést, kellemes olvasgatást, majd élménydús és emlékezetes utazásokat, nyaralásokat kívánok minden kedves olvasónak! :) Dagadó vitorlákkal, előre! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése