Görögország - Pelopponészoszi-félsziget - 2021. (1)

Nagyon szeretem a tengert. Gondolom, ezzel nem mondtam újdonságot, mert ezzel nem vagyok egyedül. :) És gondolom, mindenki, aki szereti a tengert, úgy érzi, hogy nála jobban senki sem szereti... ;) :D Na, csak mert ezzel én is így vagyok. :P '93-ban, 13 évesen láttam először tengert, majd ezután 2011-ben voltam legközelebb - már kisgyerekes édesanyaként. Mindkétszer itthon, a Fekete-tengernél. Azóta viszont - hála Istennek - már több tengerhez is volt szerencsénk: Égei, Adriai, Jón, majd idén ismét Égei (egy kis Jón-nal fűszerezve). És most sem volt csalódás!!! ❤❤❤ Ugyanazt a leírhatatlan érzést éreztem, ami mindig hatalmába kerít amikor a végtelen kékséget látom: hála, csodálat, félelem, megelégedés és nyugalom egyvelege megspékelve még azzal az érzéssel, hogy milyen icipici pontok vagyunk a nagy világmindenségben. :) A tavalyi évben nem mertünk elindulni semmiféle tengerhez. Megelégedtünk az itthoni hegyekkel, és úgy is csodálatos élményekben volt részünk. És máskor is előfordult az utóbbi évtizedben, hogy kimaradt a tengerezés, mégsem volt annyira rossz ez valamiért. De az, hogy a tavaly kimaradt, valahogy teljesen más volt. Készültünk, mégsem mehettünk. Így aztán idén már tűkön ülve vártam az indulást, félelemmel teli várakozással. Hála Istennek, a félelmeim alaptalanok voltak, mert elindultunk, egy csodás utazásban-nyaralásban volt részünk, és szerencsésen - épen-egészségesen hazaérkeztünk. Idénre nagyot gondoltunk: eddig a "leg"-ek utazása volt számunkra: a leghosszab utat tettük meg, eljutottunk Európa legdélebbi pontjára (számunkra) - még sosem voltunk ennyire délen, és... a legtöbbe is került. :)

A Pelopponészoszi-félsziget már régi álmom volt, de azt hittem, sosem fogjuk tudni rászánni magunkat, hogy ennyire messze utazzunk otthonról. De sikerült, amiért nagyon hálás vagyok. És bár nem tudtunk megnézni mindent, amit eredetileg be szerettem volna iktatni, hiszen nem volt effektív időnk rá tekintetbe véve, hogy azért pihenni, fürdőzni, láblógatni is akartunk, de nincs is semmiféle hiányérzetem. Úgy gondolom, hogy nem is az a lényeg, hogy csak kipipáljunk ezt-azt, sokkal inkább az a fontos, hogy jól érezzük magunkat, és élmény legyen mindannyiunk számára. Kislány úgyis elég sokat nyafogott, hogy ő már nem akar újabb várat, romot, egyebet látni, főleg, hogy olyan melegek voltak, hogy csak na... Mindenesetre, ha valaki csupán lábat lógatni, pihenni menne, akkor nem lenne érdemes olyan messzire elmennie, egy bulgáriai mindenféle komforttal és szolgáltatással ellátott komplexum tökéletes lenne.... Az utat sokáig tervezgettük, latolgattuk, merre menjünk, hogy lenne a legjobb. Végül az alábbi lett az útvonalunk:

Arrafelé Az Olt völgyén mentünk le Craiova érintésével Calafatig, Bulgáriában kikerültük a hegyvidéki útvonalat, áthaladtunk szinte teljesen az országon, mire este 10 körül megérkeztünk a Sandanskiban lefoglalt szállásunkra (ahol megtaláltuk a két évvel ezelőtt ott felejtett késemet is :D ). Innen reggel fél 6-kor indultunk tovább, Kulata-Promachonasnál léptük át a görög határt, és majdnem egészen Ioannináig haladtunk végig a már ismerős útvonalon. Innen délnek vettük az irányt Patrasz felé, ott átmentünk az óriási csodálatos hídon, majd a Pelopponészoszi-félsziget északi partvidékén haladva mentünk Korinthosz felé. Mielőtt elértük volna, letértünk az autópályáról és "normális, kicsi utakon" közelítettük meg a szállásunkat (mert arra csak ilyen utak voltak). Innen csillagtúraszerűen voltunk Nafplióban, Kapsiában és Monemvasiában, majd Athén érintésével jöttünk hazafelé a kontinentális Görögország keleti részén. Itt is volt olyan útszakasz, amin még nem jártunk, de volt olyan is, amit már ismertünk. Sőt, Leptokáriában megálltunk a "régi gíroszosunknál" és feltöltöttük energiakészleteinket. :) Ezután az útszakasz szintén ismerős volt mindaddig, amíg el nem hagytuk Szófiát, és ezúttal a hegyeken keresztül közelítettük meg Montanát (itt is jártunk már egyszer, 6 évvel ezelőtt a legelső görög utunk alkalmával). Megszálltunk Berkovicában, majd hajnalban ismét útra keltünk. Ezúttal a határ átlépése után Szörényvár felé tartottunk, és Karánsebes irányában jöttünk hazafelé, Piskitől az autópályán. Szerencsére elkerült mindenféle rossz élmény, esemény az úton, az autó kifogástalanul működött, és minimális gubancolás (Patraszból "véletlenül" épp ellenkező irányba indultunk el :P ) történt csupán. Másnap du. 4 óra felé érkeztünk meg a szállásunkra (Blue Sky Apartments/Rooms) Xiropigadóban, a Nafpliótól 20 km-re levő kis falucskába, ami pont olyan volt, mint amire számítottunk: csendes, látogatott, de turistáktól nem elözönlött település, sziklás, kavicsos és a közelben homokos strand, tiszta, jól felszerelt szobák, kicsi, de funkcionális konyha, kedves, segítőkész házigazda, csodás kilátás, fenséges tenger, meleg és még sorolhatnám. :) (Folytatás következik...) Sandanskiban