Görögország - Pelopponészoszi-félsziget - 2021. (5)

Kapsia Cave, azaz Kapsia cseppkőbarlang (Ez már a második barlang, amit Görögországban meglátogattunk, 4 évvel ezelőtt a Petralona barlangot néztük meg.) Másnap sem volt sokkal "hidegebb" a Pelopponészoszi-félszigeten, de akkor sem 39 fok volt, "csak" 37 :D . Kicsit okultunk az előző napból és megszületett a döntés, hogy ezután vagy hajnalban indulunk útnak, vagy délutánra hagyjuk a látnivalókat. Így aztán másnapra ütemeztük be Göröghon egyik legszebb cseppkőbarlangját (a sok közül), a Kapsia nevű falucska határában lévőt. A barlangról egy román útinaplóból szereztem tudomást, és amikor megnéztem az elhelyezkedését a térképen, örömmel konstatáltam, hogy sokkal könnyebben elérhető, mint az előzőleg kinézett Kastania-barlang, ami több, mint 200 km-re volt a szállásunktól. A Kapsia csak 70 km-re volt. A délelőttöt otthon töltöttük édes semmittevéssel - strandolgatva, napozgatva, olvasgatva, no meg keresztrejtvényezve, ami Férj kedvenc nyaralós kikapcsolódása. Közben utánanéztünk a barlang nyitvatartási idejének, illetve a belépődíjaknak, ám azért a kellő fenntartásokkal kell kezelni ezeket az információkat, mert előfordulhat, hogy ott sincs minden teljesen naprakészen frissítve. A belépődíj csak pont duplája volt annak, ami a honlapon szerepelt. Persze, ennél az összegnél még azért belefért a duplája is... Dél után néhány perccel már útra is keltünk; úgy képzeltük, hogy szép nyugisan megérkezünk (közben úgy állítottuk be az útvonalat, hogy elkerülje a fizetős utakat - ezzel nyertünk 5 km-t és veszítettünk 3 egész percet. :D :D :D ), a légkondis autóban nem zavar, hogy kinn dúl a kánikula, és már előre fentük a fogunkat a barlang jótékony hűvösségére. :D Gyönyörű tájakon suhantunk el, hegyek-völgyek váltakoztak, sziklák és fák (bár azok inkább csak bokrok) uralták a terepet, és elképedve figyeltem meg - és azóta is érthetetlen számomra, hogyan lehet feljutni azokra a meredek oldalakra - hogy fenn a hegyoldalakban a sötétzöld bokrok között néhol fehéres-zöld foltok vannak, amik, ugye nem mások, mint olajfaligetek. Tripoliszhoz közeledve lassan hátramaradtak a hegyek, és egy nagy medencébe érkeztünk - na, itt már láttunk egyéb földeket is: kukoricát, uborkát, egyéb veteményest. Aztán megint emelkedni kezdett az út, és közeledtünk a barlang felé. Egy parkoló, egy teraszos épület és egy játszótér fogadott a helyszínen. Felmentünk a teraszra, amerre a "ticket" nyíl is mutatott, ahol a pincér felvilágosított, hogy picit várnunk kell, mert a hölgy benn van egy csoporttal, de majd jön, és kb. fél órán belül mi is indulhatunk. Mire lehuppantunk egy asztalhoz, a pincér máris megérkezett egy nagy palack hideg vízzel meg poharakkal, és úgy fogadtuk, mint a mennyei mannát. Közben rendeltünk fagyit meg kávét, és amíg megérkezett az idegenvezető hölgy, ki-ki elfogyasztotta, amit rendelt. Ezalatt még csodáltuk és sajnálkoztunk a fejünk fölötti fészekben lévő kis fecskefiókákon, akik olyan szomjasak voltak, úgy nyújtogatták a nyakukat, hogy attól tartottunk, menten kiesnek a fészekből. De aztán megérkezett a távol lévő szülő és megitatta őket... Ahogy megjött a hölgy, azonnal intéztük a fagyi- és kávészámlát, illetve kifizettem a jegyeket a barlangra (8 euró volt felnőttenként, a gyerekeknek ezúttal is - és kiderült, hogy ez mindenhol így van - ingyenes volt), és mivel csak mi voltunk látogatók, családi barlangtúrára indultunk fél 3-kor, a nap utolsó turnusában. A tulajdonképpeni bejárat előtt a hölgy megmutatta a barlang természetes bejáratát, amit turisták ugyan nem használhatnak, de a kutatók szoktak használni. A barlang bejárata több víznyelő (sinkhole) szomszédságában található, és sajnálom, hogy az angolom nem annyira tökéletes, hogy 100%-osan megértettem volna mindent a kiselőadásából, de azért a lényeg átjött. A Kapsia barlangot 1887-ben fedezte fel egy francia archeológus, és az eltelt időben nagyon sok kutatás, vizsgálat zajlott a barlang feltérképezése érdekében. Jelenleg 6500 négyzetméter van átadva turistai látogatásra, de a kutatások továbbra is zajlanak. A barlangba beérkezve, természetesen, legelőször a hűvösség az, amire reagáltunk. Ilyen időjárást a mediterrán nyárban csakis egy barlang tud szolgáltatni, sehol máshol nem található meg. :) No, de rögtön ezután már ámulatba ejtett az, amit láttunk: sejtelmesen megvilágított cseppkőalakzatok (remélem, hogy egyszer s mindenkorra megjegyeztem most már, hogy a függőcseppkő a sztalagtit, az álló pedig a sztalagmit!!! :D ), fura, amolyan tényleg őskori időket felidéző zene, vagy inkább csak hangok. Igazából leírhatatlan a látvány, ez olyasmi, amit látni kell, ahhoz, hogy képet lehessen alkotni róla. A cseppkövek sokféle színben és alakzatban pompáztak, az idegenvezető hölgy pedig nagyon sok érdekességet is mesélt az egyes képződményekhez, termekhez, dolgokhoz kapcsolódóan. Például már a bejáratnál is észrevettük, hogy a fal alsó részén egy egyenes csík húzódik, ami alatt a fal rozsdabarna színű, fölötte pedig fehéres vagy színes. Az egy nagyon régi árvíznek a szintvonala. A víz a barlang legmélyebb pontjához viszonyítva 9 m-es magasságban állt és nagyon lassan szivárgott csak le, így színezte meg annyira karakteresen a falat. A barlang egyik járatát vagy "termét" "Hall of Miracles"-nek, vagyis a csodák csarnokának hívják, és még poénkodtunk is, hogy akkor mi most olyanok vagyunk, mint Alice Csodaországban. :D A csodák csarnoka tényleg csodálatos. A plafonját sok-sok színes függőcsipke borítja, van ott piros, sárga, lila, fehér, mindenféle. A fotók mindezeket nem adják vissza rendesen, mert a fényviszonyok nem igazán fotózáshoz valók, de a megvilágítás úgy van megoldva, hogy a látogatók teljes pompájában megfigyelhessék, láthassák azt, amit kell. A további csarnokokban olyan érdekes képződmények is voltak, amelyek hasonlítottak egy-egy épületre (pl. a pisai ferde toronyra). Egy másik teremben emberi csontokat is láttunk - felnőttekét és gyerekekét egyaránt. A vizsgálatok még folyamatban vannak, egyelőre nem lehet tudni pontosan milyen régiek azok a bizonyos csontok, de feltételezések szerint a Krisztus előtti 6.-4. századból származhatnak. Szintén feltételezések szerint az emberek vagy itt laktak, vagy itt kerestek menedéket, és amikor az árvíz elzárta a barlang kijáratát, ők bennragadtak és odavesztek. Itt, ezen a helyen volt a barlang legmélyebb pontja, itt látszott igazán, hogy az árvízkor milyen magas is volt az a vizonyos vízszint... Felkavaró és kissé hátborzongató érzés volt ott járni e csontok mellett (amiknek egy részét a vizsgálatok céljából elszállítottak, de ami ott maradt, azt azon a helyen hagyták, ahol eredetileg megtalálták), mindannyian elcsendesedtünk, és olyan tisztelettel lépkedtünk, ahogy templomban vagy temetőben jár az ember, hogy ne zavarja mások csendjét, nyugalmát. Egy másik helyről, ahol többféle tárgyat is találtak, úgy mesélte a hölgy, hogy valószínű valamilyen oltárszerűség lehetett, ahol tárgyi áldozatokat mutathattak be. Nagyjából ennyi az, amire emlékszem az elhangzottakból, de mindenesetre a látvány még sokáig velem lesz. :) A hazafelé út szintén sima és eseménytelen volt, ha csak azt nem számítjuk eseménynek, hogy megálltunk egy utunkba eső Lidl-ben :D és kissé bevásároltunk. :) Aznap ettünk először otthon "főzött" ételt, ami kitűnő alkalom volt arra, hogy kiderüljön: a villanyrezsó nem működik rendesen. Valahogy, "cu chiu cu vai" csak megsült ehetőre az a hús, de másnap szóltam a házigazdánknak, hogy né, mi a helyzet. Eredmény? Harmadik napon egy vadiúj villanyrezsót hoztak az apartmanba és sűrűn kérték a bocsánatot, hogy ilyen előfordulhatott. van még mit tanulni a külföldi vendéglátóktól... (Biztosak vagyunk benne, hogy valóban nem tudott a dologról. Igazából én sem akartam szólni, valahogy restelltem, de aztán mivel amúgyis dumálgattunk, csak úgy megemlítettem. És milyen jól tettem!) (folytatás következik)