Görögország - Pelopponészoszi-félsziget - 2021. (3)

Karakatsanis Beach Xiropigado egy kis aranyos falucska az Argolikos (vagy Argolisz)-öböl partján, háromszáz-valamennyi állandó lakosa van. Tipikus mediterrán település: a házak közel épültek egymáshoz, a főút kivételével az utcácskái olyan szűkek, hogy sokszor azt hittem, onnan már biztos nincs tovább, de aztán megláttam tovább is az autókat... No meg meredekek... Szerencsére, ott a telek nem olyanok, mint a Hargitán... ;) :P A mi szállásunk kb. a falu és a strand közepénél helyezkedett el. Az utca szintjéről két lépcsőn lehetett lemenni - vagy akár egy harmadikon is, a vendéglő-terasz közepéről... A part ott épp apró kavicsos, de ahogy az épületek felé fordulunk, már meredek, sziklás-"barlangos". Én (mi) az ilyent szeretjük a leginkább, ez látványosabb, kellemesebb a szemnek, mint a végeláthatatlan homokos part. Persze, az is jó, mert szintén megvannak az előnyei. Megérkezésünk másnapján még nem szándékoztunk sehová sem kirándulni, hiszen még ki sem pihentük rendesen az odáig való "kirándulásunkat", ám mivel az a nap nagyon különleges a családunk számára, azt szerettem volna, ha mégis emlékezetesebbé tesszük valamivel annál, hogy csak a parton csücsülünk. Így aztán tökéletes alkalomnak gondoltam felkerekedni a 3 km-re lévő Karakatsanis strandra, amit már itthonról kinéztem. Kavicsos, homokos, sziklás és barlangos partja egyaránt van, úgyhogy itt minden mengtalálható volt, amire vágytunk. Eléggé későn indultunk el oda, már du. 6 óra elmúlt, így alig voltak néhányan a strandon. Számunkra az időpont mégis ideális volt, mert a nap már elbújt a hegyek mögött, így Férj is nyugodtan strandolhatott. Azt az érdekes jelenséget figyeltük meg, hogy minden reggel a tenger olyan nyugodt, csendes volt, mint egy kis pocsolya, csak csobogott-csilingelt, mint egy kis hegyi patakocska (sőt, ilyenkor a kabócák is mintha elfáradtak volna, és még nem zendítettek rá naphosszat tartó szerenádjukra), aztán a nap előrehaladtával mindinkább feléledt, míg délután-estére olyan klassz hullámok voltak, hogy csak na! Szerencsére olyan volt a saját partszakaszunk és a Karakatsanis beach partja is, hogy nem mélyült hirtelen, ki lehetett élvezni maximálisan a hullámverést. És mi ki is használtuk. Azt hiszem, ennyit, mint ezen a nyaraláson még sosem fürödtünk - vagy divatos szóval élve: bícseltünk. :D De vissza a Karakatsanis strandhoz. Kb. 3 km-re volt a szállásunktól, és az út mindkét oldalán volt parkolásra alkalmas hely. Első alkalommal alig volt ott néhány autó, és a strandon is csak néhány ember lézengett, második alkalommal, amikor csak Nagylánnyal mentünk el, már sokkal többen voltak (koradélután volt megérkeztünkkor), a strand mégsem volt túl zsúfolt. Valahogy eloszlottak az emberek a különféle helyszíneken (a beach-bar, a bár árnyékos kertje, a napernyők alatt, a sziklák tövében, a homokos részen...) Engem az a sziklás-barlangos rész vonzott a leginkább, meg is néztem magamnak tüzetesen. Újra átéltem azt a csodálattal, tisztelettel és félelemmel vegyes érzést, ami elfog, amikor a tenger erejének vagyok a tanúja, amikor újra meg újra tudatosul bennem, hogy szerelem ide vagy oda ;) :P , "azért a víz az úr"! Első alkalommal, amikor késő délután mentünk ki a strandra csodásan telt: fürödtünk, "hullámoztunk" vagy csak simán lubickoltunk, kis snorkel-felszereléseinkkel tanulmányoztuk a tengerfenéket és figyeltük, hogy a "húszeurósok" hogyan úsznak el a szemünk előtt, Nagylány kitartóan kereste-kutatta a kagylókat, Kislány, pedig, mint egy igazi vízimüttymütty, hol kiemelkedett, hol lebukott a vízbe és bonyolult mutatványokat mutatott be. Második alkalommal, amikor csak kettesben voltam Nagylánnyal, volt koktélozás is és hosszú séta a parton végig, amíg csak el tudtunk menni biztonságosan, és rengeteg csigaházat, kagylóhéjat sikerült gyűjteni. Ezenkívül, azt hiszem, aznap voltak a legklasszabb hullámok, mert olyan jót szórakoztunk, mint amilyent már hosszú ideje nem sikerült. :) Kellemesen elfáradva, de jócskán feltöltődve mentünk haza, ahol az otthoniak alig vártak már, hogy vacsorázni mehessünk. :D (folytatés következik - és fogalmam sincs, hogy a közzététel után miért folyik össze a teljes szöveg, mert én a kellőt szünetekkel, bekezdésekkel írom...)