Görögország - Pelopponészoszi-félsziget - 2021. (4)

Navplio - Palamidi-erőd - Bourtzi erődsziget Navplio (vagy Nafplio, vagy Navplion, vagy az idők során kismillió neve és elnevezése volt - még úgy is hívták, hogy "Romániai Nápoly", Románia ez esetben a Bizánci Birodalom területét jelentvén - , szóval fogalmam sincs, melyik a kimondottan helyes), ma egy kis kb. 15000 lelket számláló városka az Argolisz-öböl partján, de valamikor sokkal nagyobb fontossággal bírt: "A város volt az első görög köztársaság fővárosa, a görög szabadságharcot követően, 1821-től 1834-ig." (forrás: Wikipédia) Házigazdánk azt mondta Navplióra, hogy "the best city in the world". 😃 Nos, hogy ez így van-e vagy sem, sajnos nem volt alkalmunk kideríteni, mert abszolút nem jól szerveztük meg azt a napunkat, amikor ide látogattunk, így javarészt felfedezetlenül maradt. 🙁 Amolyan húzzuk-nyúzzuk reggelünk volt aznap, mindenki ébren volt idejében (hárman napfelkeltét néztünk), mégsem tudtunk zöldágra vergődni az aznapi programot illetően. Harmadik ottani napunk lévén, nekem már mehetnékem volt :P , úgyhogy azt javasoltam, akkor menjünk el Navplióba. Úgysincs messze (22 km a szállásunktól), és csodaszép látnivalói vannak. Végre-valahára aztán felkerekedtünk, de már 8 óra elmúlt, mire elindultunk, ami mediterrán övezetben nagyon késő indulási időpont, tekintve, hogy 10-11 óra után már öngyilkosságnak számít kinn lenni a napon. A városba félórácska alatt megérkeztünk, majd a hegy tetején lévő Palamidi-erődhöz vezető utunk a városon keresztül vezetett, ahol sikeresen belebotlottunk egy... piacba. :D Nekem a külföldi piacok a gyengéim, imádok ott sétálgatni, nézelődni, csodálkozni a sok érdekes, néha különleges zöldség vagy gyümölcs, illetve más portéka láttán. Férj is felkapta a fejét a piac látványára, és azonnal leparkolt az első adandó üres helyre. Megjártuk magunkat a keskeny, de nagyon hosszú téren, és bár igazából a gyümölcsös részleg érdekelt, nagyon inspiráltan a ruhás részleg felé is elmentünk. Ott sikerült a gyönyörű :D rózsaszín kalapomat megvenni potom 3 euróért, Férj kalapját pedig 2-ért. :D Ezután feltankoltunk gyümölcsökkel, mindent vettünk, amire fájt a fogunk: háromféle dinnyét, cseresznyét, kajszi- és őszibarackot, szilvát, narancsot, és még egy palack jóféle olívaolajat is az egyik nénikétől. Ezután céloztuk meg az erődöt. De addigra ketten a "csapatunkból" már nagyon zsémbeltek, nem tetszett nekik a meleg, ami természetesen, nekem sem tetszett, de mit volt mit tenni? Várhattuk volna ott, hogy alábbhagyjon a hőség! Igaz, aznap volt az ottlétünk legmelegebb napja: mire 11 óra után kijöttünk az erődből (mintegy másfél órácskát bóklászgattunk benne erre-arra), 39 fokot mutatott a hőmérő. A bejáratnál megérdeklődtük a belépőjegyek árát, kifizettük a 8 eurót felnőttenként (Eu-s országokból származó 18 év alattiaknak ingyenes.), majd beléptünk és elkezdtük a felfedezőtúránkat. :) Az erődről vagy várról nem sokat tudok mondani: egy nagyon jól konzerválódott (vagy éppenséggel felújított?) fal- és épületegyüttes elég jó nagy területen, sziklás terepen szétszórva. Én nagyon szeretem az ilyen helyeket, amikor sosem tudod, mire bukkansz majd a következő sarok vagy a következő fal után. Mindig kíváncsian járom be az útvonalakat, mászom a lépcsőket, sziklákat, fedezem fel a helyeket, látnivalókat. Most is így volt, mégha az indulás előtti héten megsérült térdem eléggé próbára tett mindeközben. De a világért sem hagytam volna, hogy "ő győzzön"! ;) :P A várban sok helyről gyönyörű, sőt lélegzetelállító kilátás nyílt hol a tengerre, hol a városra, hol a hegyekre, egyszerűen nem győztem betelni vele. És készítettem a képeket tucatszámra, de egyik sem képes visszaadni (vagy én nem vagyok képes láttatni ;Ö :P ) azt, ami ott élőben a szemünk elé tárult. 11 óra után jöttünk ki a várból teljesen elcsigázva, fáradtan, éhesen, szomjasan (a magunkkal vitt víz teává melegedett), úgyhogy, be kellett látnom, hogy lőttek a további városnézésnek, a sétának és esetleg a megmártózásnak az Arvanitia strandon vagy Navplio óvárosa felkeresésének. Még annyi engedményt tett a család, hogy elmentünk a kikötőbe, hogy közelebbről is megnézzük a tenger közepén lévő Bourtzi-erődöt, de annak is csak a parti látványával maradtunk. Ott sorakoztak a kis motorcsónakok, amelyek az erődhöz való szállítást szokták lebonyolítani, de sehol, egyikben sem volt kapitány. Hiába sétálgattunk vagy 20 percet, hogy hátha valamelyik észrevesz minket onnan, ahová éppen behúzódott a nagy hőség elől, de senki nem jelentkezett. Úgyhogy én lógó orral, a többiek egy része megkönnyebbülve, hogy végre indulhatunk haza, visszamentünk az autóhoz, és egy tankolás, illetve egy adag utcai sült kalamari vásárlása után már róttuk is a kilométereket vissza Xiropigado felé. A nap hátralévő részét az otthoni strandon töltöttük fürdéssel, frappéval, keresztrejtvénnyel, könyvvel, felfújhatós matraccal, majd jó vacsorával és jó pihenéssel.